• Doom •
• Doom •
Szavazás1
1
Tetszik Neked ez a weboldal?

Nagyon
Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Kép
 
.
 
Életrajzok
 
Gyertya...
 
Versek
 
Novellák
 
Szavazás 2
2
Melyik sört szereted jobban?

Soproni
Borsodi
Amstel
Dreher
Becks
Arany Ászok
Steffl
Kanizsai
Szalon
Kőbányai
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
-

 
utolsó...
 
.-
 
Bandatörténetek
 
Szavazás 5
5
Milyen stílusod van?

Rock
Heavy Metal
Gothic
Skinhead
Punk
Black Metal
Hard Rock
Rockabilly
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
KéP

 
Filmajánló
 
Interjúk
 
.
 
küldj emailt nekem

http://www.exxtreme.gportal.hu/portal/exxtreme/image/gallery/1345678334_47.gif

 
A börtön
Adriandarco    
A börtön
 
- Nem értem miért kellett meghalniuk. Talán csak véletlen volt. Rosszkor voltak rossz helyen - Todd kezeibe temette arcát. - Mire odaértem a feleségem már halott volt. Három golyót kapott a fejébe. Fel akartam elemelni, de mikor megmozdítottam, megláttam, hogy a feje alatt agyvelődarabkák terítik be a földet. Hánynom kellett. Ott öklendeztem és közben nem tudtam elhinni a történteket. Mintha nem is a feleségem lett volna, csak egy játékbaba, egy tehetelen, élettelen játékbaba - a cella sötétje nem engedte látni az arcát, de olykor elcsukló hangja mutatta, hogy fájdalmas emlékeket idéz fel. - Észrevettem, hogy a fiam még mozog. Kezembe vettem, a kis testet, és segíteni akartam neki, de nem tudtam. Sírni próbált, de olyan hihetetlen fájdalmakat élt át, hogy képtelen volt rá, csak halkan nyöszörgött, aztán köhögni kellett, vér buggyant elő szájából, majd abba maradt a köhögés is és csak halkan szuszogott, egyre halkabban, s aztán elcsendesedett - Todd nem folytatta a történetet, a másik rab pedig nem akarta megzavarni a gyászoló férfit. Hosszú percekig csöndben ültek a cellában, amelyet csak a kicsiny, rácsos ablakon bevilágító hold töltött meg némi fénnyel, de csak épp annyival, hogy látni lehessen az üres, penészes falakat a két rab szakadt, piszkos rogyait, kócos, ápolatlan szakállukat és hajukat.
Az egyik sötét sarokból egy patkány kaparászása hallatszott, s az apró zajocska kizökkentette Toddot révületéből.
- Emlékszem, hogy ott, abban a pillanatban döbbentem rá, hogy nincs másvilág - erőltetten felnevetett. - Isten, lélek, paradicsom! Hazugság mind! Csak mi találtuk ki, mert félünk a haláltól. Mi emberek, olyan hihetetlenül nagyszerű lénynek képzeljük magunkat, hogy képtelenek vagyunk elfogadni, hogy csak úgy nyom és folytatás nélkül elmúlunk - egész közel húzódott hallgatójához, és láthatóvá vált sápadt, ráncos arca és megfáradt tekintete. - Amit ott láttam, az a teljes megsemmisülés volt. Nem volt ott lélek, nem volt semmi, csak a totális pusztulás. Ez kavargott bennem még hetekkel, hónapokkal később. Egyre homályosabbak lettek az emlékeim, s az arcukat már csak a fényképekről tudtam rendesen felidézni. Görcsösen kapaszkodtam az apró emlékmorzsákba, de rájöttem, hogy ahogyan meghaltak ők is, úgy halnak meg velük lassan az emlékeim is, és csak a hozzájuk fűződő érzelmek maradnak tiszták. Sokat gondolkoztam, akkoriban. Képtelen voltam dolgozni. Semmire sem voltam alkalmas. Aztán a rendőrségnek sikerült kapcsolatba hozni valakit a bűnténnyel. Megmutatták a képét, biztosítottak róla, hogy megtesznek mindent az ügyben. Nem érdekelt már a dolog, nem érdekelt, egészen a következő estéig, amikor véletlenül összefutottam a képen látott férfivel. Csak egy kés volt nálam. Ő profi gyilkos volt, én meg csak egy építőmunkás a sok közül. Mégis végeztem vele. Segített a szerencse, meg az, hogy nem volt már vesztenivalóm, s ez erőt adott. Mielőtt meghalt volna, kiszedtem belőle a társai nevét, és megöltem őket, aztán más bűnözőket. Sokat. Mint egy képregényhős, vadásztam rájuk. Élveztem. Amikor öltem végre volt célom, és nem láttam magam előtt a feleségemet, és a fiamat. Sokan bátornak tartottak. A tévében nyilatkoztak rólam, és hősként ünnepeltek. Nem voltam az. A bátorság legapróbb szikrája sem volt bennem, csak menekültem. De ennek már vége. Nem akarok ölni, nem akarok élni, nem akarok semmit. Csak lenne elég merszem ahhoz, hogy véget vessek ennek az egésznek, de képtelen vagyok rá - Todd sóhajtott egynagyot. - És te Todd? Miért vagy itt?
- Beleőrülök, ha Toddnak hívjuk egymást. Én leszek Todd2, engem nem zavar. Rendben?
- Nekem megfelel.
- Oké. Furcsa, hogy mindkettőnk neve Todd.
- Igen, különös. Szóval Todd2, te hogy kerültél ide?
Todd2 lefeküdt a koszos padlóra és a sötétségbe burkolózó mennyezetet bámulta. Fiatalabb lehetett néhány évvel Toddnál, de hosszú haja és szakálla arról árulkodott, hogy már legalább annyi időt töltött itt mint rabtársa. Talán egy kicsit hasonlított a másikra, sőt talán nem is kicsit, de egy lényeges dologban különbözött tőle. Belőle még nem veszett ki a remény, és ez látszódott minden mozdulatán.
- Hát ez az! Nem tudom. Nem emlékszek rá.
- Micsoda? - nevetett fel az idősebb. - Hogy lehet az ilyesmit elfelejteni.
- Nem tudom. Nem felejtettem el. Az az érzésem, hogy soha nem is tudtam. Tulajdonképpen nincsennek emlékeim. Egyszercsak itt voltam és kész.
- Amnézia?
- Fogalmam sincs. De gondolj bele! te tudod, hogyan kerültél ide?
- Hát - vakarta meg az állát - a gyilkosságok miatt. Önbíráskodás, meg ilyesmi.
- Igen ezt értem, de emlékszel valamire? Tárgyalásra vagy ilyesmire? Arra hogy elkaptak?
- Nem igazán, de már régóta itt vagyok. Sokmindent elfelejtettem.
- Igen, mégis különös a dolog. Én csak felébredtem a cellámban, és fogalmam sem volt mi történt, vagy mit kéne tennem, ki vagyok egyáltalán. Csak a nevem volt. Aztán rájöttem, hogy van két kezem, és ásni kezdtem. Sokat ástam, hogy kijussak.
- És erre itt kötöttél ki. Egy másik cellában - röhögött fel Todd. - Szép eredmény! megérte!
- Nem bántam meg - a fiatalabb férfi nem sértődött meg. - Folytatni fogom. Sok cellát találtam már, de te vagy az első ember akivel találkoztam eddig, de talán vannak mások is.
- Nem találtál kijáratot? Vagy valamit? Folyosókat, öröket? Csak cellákat? - hitetlenkedett.
- Tudod nem hiszem, hogy lennének itt ilyesmik. Nézd meg! Látsz kijáratot?
Todd tágra nyílt szemekkel nézett körbe, és hirtelen beléhasított a felismerés. Nincs ajtó. Be van zárva egy néhány négyzetméteres rothadó falú betonkockába. Élve eltemetve. Kényelmetlenül forgolódni kezdett, és egyre nagyobb kortyokban nyelte a levegőt, hogy legyőzze a kellemetlen, egyre erősödő folytogató érzést, de érezte, hogy lassan csatát veszít a bezártsággal szemben, és ettől pánikba esett. Aztán pillantása hirtelen a jobb oldali falra esett.
- Az ablak! - rohant a falhoz. - Itt van ablak! - megpróbált felmászni, de túl magasan volt a nyílás. - Arra ki lehet jutni! - Verte a falat tehetetlenül. Todd2 odament hozzá, és finoman visszahúzta a faltól.
- Ne pont most dilizz be nekem, amikor végre nem vagyok egyedül! - mosolygott. - Kár a gőzért! Csak valami trükk a dolog. Én is az ablak felé kezdtem ásni, de nem találtam mást csak cellákat. Koszos, áporodott szagú cellákat. És nem tűnt fel, hogy mindig este van és holdfény? Itt nincsennek őrök, nincs kijárat, nincsen semmi, csak cellák. Az a furcsa, hogy asás közben, a már ismert cellák között újakat fedeztem fel néha. Biztosan újak voltak, mert az ágyat még nem ette meg a rozsda, a takarók is újak voltak, és a falak is tisztán csillogtak. Azt hiszem tágul a börtön. Egyre nő, ezért nehéz kijutni. De nem baj, mert szabadon áshatunk. Nem törődik velünk senki. Azt hiszem enni se kapunk. Már évek óta nem ettem, az ivásról nem is beszélve.
- Itt fogunk meghalni! - zokogott Todd. - Nincs remény!
- Nem hiszem, hogy meghalhatunk. Ha eddig nem történt meg, akkor emiatt nem kell aggódni - mosolygott. - Én folytatom az ásást. Ha segítesz, akkor együtt talán kijutunk. Ha behoztak ide, valahogy ki is lehet jutni.
- Nem! Nem lehet! - kiáltott fel Todd. - Hát nem érted? Évtizedeket pazaroltál el az életedből, azzal hogy a kiutat kerested. Nem tanultál ennyi idő alatt semmit? Nincs menekvés! Itt döglünk meg!
- Pazaroltam? Az nem pazarlás, hogy itt ülsz tétlenül saját szerencsétlenségeden sajnálkozva? a küzdelem az egyetlen út. A tétlenség a pazarlás - a legzavaróbb az volt, hogy semmi indulat, vagy gúny nem érződött Todd2 hangján. Csak kérdezett, és megválaszolta a kérdéseket. Todd pedig fájdalmat akart, azt akarta, hogy Todd2 megsértse, hogy megüsse, de ez nem történt meg, és ettől csak egyre dühösebb lett.
- Ezt te sosem értheted meg! Meghalt a családom és...
- És meghalsz te is, ha így folytatod - vágott közbe nyugodt hangon Todd2
- Nem! - Todd hirtelen felugrott és társa nyakára kulcsolta kezeit. - Te halsz meg, te rohadék! Minek jöttél ide? Minek? Jó volt itt nekem egyedül! - Todd dühös morgása zokogásba fulladt. Lehanyatlott Todd2 holtteste mellé, és sokáig nem mozdult.
 
Kaparászás hallatszott a járatból. Egy szakállas, hosszúhajú ismerős arcú férfi mászott elő.
- Hello! Látom te is ásol! Te ástad ezt az alagutat, ugye?
- Hello Todd5!
- Honnan tudod a nevem? De miért 5?
- Nem számít.
- De hogy kerül oda az a három holttest a járatba? ők is rabok voltak?
- Mondtam. Nem számít.
 
Folyamatosan érkeztek. Mindig egy újabb Todd, az optimista szövegével. Az igazi Todd valamikor végighallgatta őket, de volt hogy szó nélkül végzett velük. Sokáig így ment ez.
 
Todd ásott. Beásta magát a betonfalak alá, és kézzel kaparta a földet. Régóta csinálta már, de tudta, hogy előbb-utóbb ráakad valamire. Hirtelen beomlott előtte a járat vége, és egy másik alagútba jutott. Felgyorsult a szívverése. Ha van más is akkor együtt talán gyorsabban haladnak! Követte a járatot. Elviselhetetlen bűzt érzett és a kellemetlen szag egyre erősödött. Az egyik oldaljáratban holttestek hevertek egymásra dobálva. Nem akart arra menni, inkább gyorsan tovább indult. A járat egy cellába vezetett. Az kis helyiség csak egy dologban különbözött a többitől. Az egyik falon egy férfi lógott. Nem tudni hogyan, de felküzdötte magát az ablakig, és saját ruháiból font kötelének egyik végét a rácsokra, másikat a nyakára hurkolta. Todd közelebb lépett. Ismerős volt a férfi. Igen. Mintha csak tükörbe nézett volna. Hirtelen kaparászást hallott maga mögött. Hátranézett, és valami olyasmit pillantott meg, ami eddig nem volt ott. Egy nyitott ajtót. Nem habozott. Kilépett rajta. Legyőzte saját önsajnlatát, és a reménytelenséget. Ott lógott a falon. Talán így képes lesz visszatérni.
Todd kinyitotta szemeit. Fehér falak, műszerek, ismeretlen ágy, kórház. Újra itthon...
 
Óra
 
18
 
save...
 
IP
IP
 
Szavazás 3
3
Mióta hallgatsz Rock zenét?

60 as évek
70 es évek
80 as évek
90 es évek
2000 es évek
Nem hallgatok Rock zenét
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Számláló
Indulás: 2006-05-20
 
NE LOPJ!!!
 
Hold

Holdfázis
 
Szavazás 4
4
Hány éves vagy?

18
19
20
21
22
23
24
25
26
27 -
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
névnap
 
Hányszor?
 
Figyelem!
 
Kezdőlap
Beállítás Kezdőlapnak!
 
Hírlevél!
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Metal fajták
 
Szavazás6
7
Mi a véleményed a Skinheadekről?

Szeretem őket
Nem szeretem őket
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Mi a Sátánizmus?
 
Stephen King Könyv ismertető
 
.x.
 
Dalszövegek
 
Állatom
adopt your own virtual pet!
 
Copyright
Copyright ˆ DoomŸ
 
t
 
Gyere
 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.